A közúti sebességmérő berendezéseket, vagy Magyarországon elterjedt elnevezéssel traffipaxokat lehet szeretni és lehet gyűlölni, egy dolog azonban biztos: technológiai szempontból nagyon különleges eszközök.
Sokan azonban bele sem gondolnak abba, hogy milyen hosszú út vezetett el a megjelenésükig, illetve rengetegen nem is sejtik: valójában egy autóversenyzőnek köszönhetjük a mai traffipaxok elődjét.
Mivel kutakodásaink során nagyon sok izgalmas részletbe botlottunk, úgy döntöttünk, hogy megírjuk nektek a traffipax történetét, hogy honnan is származik ez az eszköz, amelynek az elődje több mint egy évszázados múltra vezethető vissza.
A sebességmérés kérdése már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. A fizika fejlődésének köszönhetően, főleg az időmérés felhasználásával már az ókorban is kísérleteztek ilyesmivel az emberek.
A mai sebességmérő kamerák elődje azonban a 20. század elejére vezethető vissza, egészen pontosan 1905-ig, lévén ekkor jegyezték be azt a szabadalmat, ami még szintén időbélyegekre alapozta a jármű sebességének a mérését annak függvényében, hogy két pont között milyen gyorsan teszi meg az utat.
Miután a második világháborúban megjelent, illetve elterjedt a radar, a tudósok hamar felismerték a Doppler-effektust, amivel már lehetővé vált, hogy kamerák segítségével meg tudják határozni egy mozgó jármű sebességét – legalábbis körülbelüli értékekkel.
Ha valakinek tippelnie kellene, hogy ki találhatta fel az első igazi traffipaxot, akkor alighanem egy rendőrt nevezne meg, holott valójában egy autóversenyzőhöz, Maurice Gatsonides-hez köthetjük.
Célja természetesen nem az volt, hogy a közúti forgalmat mérje vele, sokkal inkább ezzel szeretett volna fejlődni és egyre gyorsabbá válni a pályákon. Az első prototípust már 1958-ban elkészítette, de a mai traffipaxok tényleges nagyapja 1964-ben látta meg a napvilágot.
Ezt a holland Gatsometer BV nevű céghez köthetjük, akik a Gatso nevet adták terméküknek, és az autóversenyző ötletén alapulva sikerült kifejleszteniük egy olyan eszközt, amely már tudta rögzíteni a haladó autó sebességét, sőt akár a rendszámát is.
Az első Gatso traffipaxok annyira népszerűek lettek, hogy a hetvenes években már sorozatgyártásban készültek, és évről-évre fejlesztették őket.
Nemzetközi viszonylatban a sebességmérő kamerák a 80-as, 90-es években terjedtek el. Nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is egyre több helyen kezdték alkalmazni ezeket az eszközöket, majd a britek és a hollandok már jogszabályokban és célzott programokban is rögzítették alkalmazásukat, illetve automatizálásukat.
A briteknél például statisztikák is születtek arról, hogy a traffipaxok alkalmazása 20-22 százalékkal csökkenteni tudta a személyi sérüléssel járó autóbalesetek számát azokon az útszakaszokon, ahol automatizált sebességmérő kamerákat rögzítettek.
Hazánkban a sebességmérés viszonylag későn, a 90-es évek közepén terjedt el nagyobb mértékben. Az első radaros elven működő készüléket (Multanova 6F) például 1996-ban kezdték el alkalmazni mobil sebességmérésre, de ezek még viszonylag rövid hatótávval működtek.
Az elmúlt három évtizedben azonban a magyarországi traffipax-helyzet rohamos fejlődésen ment keresztül. A sebességmérés teljesen hétköznapivá vált, a modern VÉDA automatikus sebességmérő rendszernek hála pedig több száz fix traffipax dolgozik az egész országban.
A tervek szerint a jövőben még több fixen telepített sebességmérővel szeretnék növelni az ország útjain a gyorshajtás visszaszorításával a közlekedésbiztonságot.
Ma már kijelenthető, hogy a magyar traffipax-helyzet mind technológiailag, mind az eszközök mennyiségét tekintve felzárkózott a nyugati országok mellé.
